Karácsony! Mennyi kedvességet hordoz ez a szó! Jelenti az embereknek vágyuk beteljesedését annyi reménység után, hiszen megváltást nyert a világ. De felidézi a családi öröm, a felragyogó gyermekarcok évente visszatérő napját is. Csillog a karácsonyfa az ablakok mögött, megkondulnak a harangok a néma éjszakában, hogy hirdessék Jézus születését. Száll az angyali köszöntés templomról templomra, szájról szájra.
Szenteste! Karácsony! Micsoda édes zengésű szavak! Hogy megtelik a szív a rájuk való visszaemlékezésben. Gyermekkoromra gondolok, s arra a sok szép karácsonyestre, amit családom körében eltöltöttem, a viaszgyertyák fényére, a kis csilingelő csengőre, a fenyő pompás illatára, boldog, gyermeki örömömre. De más karácsonyesték emléke sem mosódhatik el emlékeimben, olyanoké, melyekből hiányzott minden vígság, boldogság, de amelyek mégis, mindennek dacára is, megtartották varázslatos szépségüket...