Gyepű harsona

MÁTÉ ANGI: Mamó

Alcím:

Bródy Sándor-díj 2010, Transindex: Az év könyve 2009

Kedvezmény

10 %

240,- Ft

Bolti ár:
2 400 Ft

Baráti ár:
2 160 Ft

Kiadó: Koinónia
Kiadási év: 2010
Szerző: Máté Angi
Határon túli irodalom: Erdély
Oldalszám: 121
Téma: Regények/Novellák
Kivánságlista

MÁTÉ ANGI: Mamó

Kattintson a képre, a teljes méret megtekintéséhez

Részletes termékismertető

'"Ma már nem működik a „váratlanul a semmiből előtűnni” jelenség, mert már nincs a semmi, nincs a váratlan (a várt meg pláné), sem az előtűnni. Máté Angi kapcsán mégis valami ilyesmit lenne kézenfekvő emlegetni, már csak azért is, mert első kötetét úgy harangozta be a kiadó, hogy ezzel most ő „berobbant az irodalmi életbe”. Ha megvizsgáljuk azt, ami a kiadói marketingszöveg mögött van, ezúttal szerencsére valami lényegeset is találunk (de erre még visszatérünk).

Mert Máté Angi könyve tényleg az újdonság erejével hat – és ez lehet legnagyobb erénye. Előzményei ugyan fölsejlenek a szerző korábbi meséiben, és itt elsősorban a nyelvezetre gondolok, maga a szövegkorpusz azonban független mindentől – és immáron a szerzőtől is. Miért kell ezt hangsúlyozni? Megélt élményből nőtte ki magát ez a könyv, fokozottan személyes indíttatású: a szerző gyerekkorának egy szakaszát szublimálja irodalmi absztrakcióvá. Amint a könyv kapcsán adott interjúk a hátteret még inkább érthetővé teszik: „Én vagyok a kisgyerek, Mamó a nagyanyám, aki hétéves koromig nevelt” . A Kossuth Rádiónak adott interjúban a helyszín is kiderül (a könyvben gyermeki mítoszok köde fedi), Bögözről van szó, erről az udvarhelyszéki községközpontról. De ez már nem lényeges, mint ahogy a szerző magánélete sem – elég nekünk az, ami ebből könyvé vált. „Mamóban magamat írtam, teljesen magamat, ezért is nehéz róla beszélnem” – mondja Máté Angi egy másik interjúban, kijelentése pedig az irodalom működésének lényegére is rávilágít: beszélni nehéz róla, de megírni meglehetett; nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.

Egy árva kislány sivárnak tűnő világa bontakozik ki a könyv lapjain, az őt nevelő nagymama szótlan mogorvasága, a gyöngéd játékosság hiánya mégsem síró-könyvet szült. Nem, elsősorban azért, mert az eseményeket a hatéves kislány szemével látjuk, egy hatéves kislány pedig még nem tragédiázik, csupán néz, figyel, és értékel, az értékelések pedig gyermekdeden eredetiek, naivak, ez pedig feloldja a téma komorságát. Besegít ebbe a nyelvezet is, ami jellegzetesen gyerekszáji. Máté Angi, ahogy ő mondja, bolond szavakat használ, gyermekieken bájosakat; a nyelvi megformálás fontosságával nagyon is tisztában van. A könyv „magába nyeli” az olvasót, és ezért legalább annyira felelős a nyelvezet, mint a történetfűzés. Ilyen mondatokat találunk a könyvben: „Tolakodtam apró fejemmel be a világba, hadd tartozzam őhozzá”; vagy: „Mamó ült, de ha ült is, mintha állt volna, ha nem is ő, de benne a dolgozás”; vagy: „havak voltak fenn, havak voltak lenn, köztük lógtak, kéményeiktől fogva, puffos füstcsíkokon a házak”. Üdék ezek a mondatok, a történetet is azzá teszik, amit megszövegeznek. Ezért van az, hogy az olvasó Mamót az összes gorombasága ellenére sem ítéli el, a kislányt sem sajnálja túlságosan, inkább csak szurkol neki. Elmondható tehát, hogy a szerző eltalálta a témának megfelelő hangnemet, így elkerüli a sziruposság és a moralizálás csapdáját egyaránt.

Apró mozaikokból felépülő, laza szövésű szöveg ez; élménypróza, tényleges cselekmény helyett csak mozaikszerű történésekkel, epizódokkal találkozunk, a végén mégis jó helyre kerül a pont, a kép összeáll. A könyv tehát kevéssé történetszerű, inkább benyomások, világértelmezések megszövegezése. A főszerepben egy olyan kislányt látunk, aki kevés magyarázatot kap a világ működésére nézve (visszatérő motívum, hogy Mamó milyen keveset beszélt), így arra kényszerül, hogy ő értelmezzen, magyarázzon magának jelenségeket. Végeredményben ezek a világértelmezési kísérletek alkotják a könyv gerincét.

A műfaji besorolással némi problémám van, regénynek nem igazán nevezném – bár a kiadó annak titulálja, vélhetően a könnyebb eladhatóság kedvéért. Inkább a prózafüzér meghatározás illik rá, szövegépítési technikáját tekintve például Bodor Ádám Sinistra körzetéhez hasonlítanám. Regényhez nem elég alapos, regénynek kevés ennyi villanás, az efféle élmény-prózát Proust vagy Esterházy minimum 500 oldalon át írja. Igaz ugyan, hogy ebből a rosszmájúak szerint ki lehet vágni 200-at, az olvasó észre sem veszi, de még akkor is marad legalább 300. Nem mintha ez bűvös szám volna, ami kötelező érvényű, de a Máté Angié a 100-at is csak alulról súrolja, s a könyv végén tényleg azt érzi az olvasó, hogy jó volt, de regényként többet vártam tőle. Nem ismerem részletesen a kötet alkotás-lélektani hátterét, de valamiért az az érzésem, a mű először novellának, vagy valami más hasonló kisepikai alkotásnak indult (a Kortárs folyóirat 2009/9. számában például novella műfajmegjelöléssel szerepel egy rész a szövegből), majd (talán külső biztatásra) a szerző továbbírta (továbbra is a Bodor-párhuzamnál maradva: állítólag a Sinistra-körzet is így született).

No de, nem akarom lehúzni a vizes lepedőt a szerzőről eme műfaji bizonytalanság miatt, csupán azt kívánom jelezni, hogy a regény címke olyan olvasói elvárásmezőt generál, amit a szöveg nem teljesít, nem teljesíthet, így talán szerencsésebb lett volna a prózafüzér, esetleg kisregény műfajmegjelölés.

Lényeges megemlíteni továbbá, hogy Máté Angit a Mamó Magyarországon „slágerszerzővé” tette, pontosabban a Nők Lapja tette azzá, ez a folyóirat fedezte fel a szerzőt, s bár számomra manapság minden szenzáció (még ha az irodalmi is) gyanús, a Mamó esetében szerencsésen egybeesik az érték és értékelés, a szenzáció nem üres lufi, hanem tartalom van mögötte. A kötet populáris (ezért is zárhatta szívébe például a Nők Lapja szélesebb olvasótábora is), a szó jobbik értelmében, például úgy, hogy az olvasónak lehetőséget ad az azonosulásra és elutasításra (ilyen szempontból klasszikus, „együttműködő” könyv), s közben nyelvi csemegékkel szórakoztat. Azt mondhatnánk, ez a biztos recept az irodalmi sikerhez.

Kíváncsi vagyok, merre lép tovább a szerző. Még egyszer Mamót írni nem érdemes. Talán a most kifundált nyelvezetet sem lehet, míg a világ továbbhajtani. Vagy mégis? A mostani jelentkezés után mindenesetre érdemes lesz odafigyelni Máté Angira, és nem csak azért, mert kevés prózaírónő van Erdélyben."- Zsidó Ferenc.

forrás: http://www.hargitakiado.ro

Akik a fenti portékát választották, a következő három terméket is megtekintették

BEKE GYÖRGY: Megrokkant élet

BEKE GYÖRGY: Megrokkant élet

Bolti ár:
2 000 Ft

Baráti ár:
1 000 Ft

KÁLLAI ESZTER: Kézikönyv hazaszeretőknek

KÁLLAI ESZTER: Kézikönyv hazaszeretőknek

Bolti ár:
1 500 Ft

Baráti ár:
1 350 Ft

SABJÁN TIBOR-L. KISS KATALIN-LENGYEL KÁROLY: Öntöttvas kályhák

SABJÁN TIBOR-L. KISS KATALIN-LENGYEL KÁROLY: Öntöttvas kályhák

Bolti ár:
2 800 Ft

Baráti ár:
2 520 Ft